Nagykopáncsi kápolna
A Tótkomlóshoz tartozó, mintegy 10 km-re Nagykopáncs határában található az a Nagykopáncsi kápolna, mely a XI. században, román stílusban épült. Az árpád-kori műemlék kápolna ritka épített örökség egyike, mely meghitt természeti környezetével, csendjével egyedi élményt nyújt.A környék jelentős része vízjárta, szikes, zsombós terület, nagyobb része azonban ménes- és csordajárás,
továbbá juhlegelő. A Kopáncshalom, amely Mező-kopáncs falu szélén a templomtól dél-nyugatra 238 méterre a rom köré sorakozó háznyomok között fekszik, olyan alacsony, annyira lekopott, hogy ma csak 50 cm-rel emelkedik ki a körötte levő terep szintjétől. Lassan e halom is eltűnik , elmosódik a régi házhelyekkel együtt. De nem csak a falu és a mellette levő halom, hanem a mindkettőt részben körülölelő Kopáncsi-ér is
elvesztette régi jellegét, nem tudja már teljesíteni régi szerepét. A hajdankorban halgazdag, bő vizével táplálékot és oltalmat nyújtotta falunak, prtján pedig állattenyésztésre alkalmas kövér legelő terült el.
Szabó Imre 1933. őszén tekintette meg dr. Csepregi Imre apátplébános társaságában a templomromot.
1932. július 22-én Haverda Ferenc káplánnal együtt megtekintette a mezőkopáncsi templomromot, és elhatározta annak régészeti föltárását és helyreállítását. E célból kezdeményezte a Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat újjáalakítását. Az egyesület alelnöke ő maga lett, így a továbbiakban a város történeti, régészeti, és művelődéstörténeti kutatásait személyesen irányította. A társulat vezényletével 1934-ben elkezdődhettek szakszerű munkálatok. Az munkabért az ínségakció keretéből Fáy István csanádi főispán és Nikelszky Jenő biztosította; az építési anyag előteremtését Csepregi magára vállalta. A megújult templom felszentelésre 1936 júliusában került sor Glattfelder Gyula csanádi püspök által; az esemény egyben a Történeti és Régészeti Társulat első díszközgyűlése is volt. Javaslatára a Csanádvármegyei Könyvtár című könyvsorozat régészeti témájú kötetekkel gazdagodott.
Az akkori terepszemle tapasztalatai alapján készült leírás jól mutatja azt a pusztítást, melyet fokozatosan és folyamatosan a "modern" ember végzett. 1960 után ami még megmaradt a hatalmas traktorok elszántották a kunhalmoktól a templom romokig.
Az 1933-as terepszemle során megállapították, hogy a templom nyagy része megsemmisült, csak a bejárati fal állott a két sarokpillérrel és a két oldalon csatlakozó 190-190 cm hosszú két oldalfallal. Körülötte mély gödrökben, magas földhányásokon cserép és tégladarabok, csontok között felborjánzott gaz. A falak alja belül mindenütt kivésve, a déli fal alja kívülről is lefaragva, a két sarokpillér alja pedig teljes vastagságában kibontva úgy, hogy nem a támpillár támasztotta a falat, hanem a fal tartotta a támpillért.a bejárati ajtó feletti repedés állandóan nagyobbodott, s a boltív szétnyílt őly mértékben, hogy a rom déli részét a ledőlés veszélye fenyegette. a rom biztosítására a falak alárakása, a bejárati altó felett falkötő-vas elhelyezése után "1934. április 30-án kezdtük meg a templom alapfalainak feltárását. A falakon belül kripta, kívül pedig melléképítmény, torony-alap után kutattunk.Ezek helyett azonban a templom körül régi temető bukkantunk"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése